Ezúttal csak egy aprócska, egy részes Ova véleményezésével készültem, ezért elég rövidbe kis bejegyzés lesz ez.
Shounen ai... hm, hát nem mostanság volt, hogy utoljára ebben a témában nézelődtem (legutóbb három hónapja, de az a Sekaiichi Hatsukoi újranézése volt, szóval az most nem számít) valami új után. Már egy ideje kiszúrtam AA-n a főképét, de mikor ma felkerült hozzá az ismertető is végleg eldöntetett, hogy ezt muszáj megnéznem. Egy kis felirat vadászat után egyből betettem és mondhatni, hogy 29 percnyi tündéri kis csodában volt részem.

Shima Kawauchi szeretne mindig jó fiúnak tűnni, de a látszat fenntartásának érdekében mindenkitől elhatárolódik. Az anime elején a nagyapja, aki a szülei válása óta nevete meghal, ami ha lehet mégjobban megtöri a fiút. A nagyapja hamvaival a tengerhez megy, de véletlenül belejti a vízbe a dobozt, meggondolatlanul utána ugrik, de kishíján megfullad, ugyanis nem tud úszni. Egy szőke hajú férfisellő menti meg, aki mikor megtudja, hogy Shima mennyire magányos úgy dönt, hogy vele marad. Mivel nincs neve, így Shima az Isaki nevet adja, egy halfajta nevét, ami éppen otthon van a hűtőben. Ugyan időbe telik mire megszokják egymást, de lassacskán kezdenek az érzelmek is kialakulni közöttük. Egy nap, mikor úgymond halászni mennek kiderül, hogy Shima miért olyan magányos és Isaki ráveszi, hogy nyugodtan mutassa meg másoknak is az igazi énjét, mert azt is mindenki szeretni fogja. Shima megfogadja a tanácsot, de ezzel együtt közbejön a probléma, amivel nem számoltak, ugyanis ha Shima a barátaival van, akkor sokkal kevesebbet lehet Isaki-val, ami miatt felmerül a sellőben a gondolat, hogy a fiúnak talán már nincs szüksége rá...

Oda vagyok minden különleges grafikájú és/vagy rajzolású műért, legyen szó animéről, mangáról vagy egy képről. Ezt a rajongásomat elégetette ki az Ova minden egyes másodperce. Színes, egyszerű és mégis részletgazdag a látványvilága, bennem végig azt az érzést keltette, hogy egy álomszép mese történesei peregnek le a szemem előtt.
Maga a shounen ai műfaj elég kettős, ugyanis vagy rendesen bemutatják a két férfi között kibontakozó szerelmet, vagy csak elbújtatják a háttérben a történet egy aprócska sejtető szálaként. Én a másodikat vártam ennél a műnél, mert nagyon sokszor ez bukkan fel, de helyette az első eshetőséget kaptam, aminek őszintén örültem. Nem csak sejtették, hanem meg is mutatták, amit végig vártunk és ezzel sikerült a kedvemceim közé belopnia magát ^^

A romantikus jelenet a végéről: katt