Az Opening animáció tekintetében (és ha jól emlékszem, akkor szöveg tekintetében is) tökéletesen visszaadja az anime hangulatát és egy kicsit fel is készít a képkockákra, amiket utána fogunk látni. Az endingre, viszont nem emlékszem, ennek két oka lehet, vagy a memóriám borzasztó rossz, vagy annyira nem volt jelentős, hogy az emlékeimben maradjon, csak annyit tudok vele kapcsolatban, hogy mindig bántam, amikor felhangzott, mert az a rész végét jelentette.

Karakterek tekintetében azt merném kijelenteni biztosra, hogy egy-két kivételtől eltekintve mind őrültek, de rá kell jönnöm, hogy ez nem teljesen igaz így, ugyanis vannak, akik tényleg elég őrültre sikeredtek, de elég sok normális karaktert fel lehet sorolni. Ganta elég tesze-tosza, ami egy kicsit bosszantónak hatott, de ha belegondolunk a helyzetébe, rájövünk, nem biztos, hogy talpraesetebben tudnánk viselkedni. Alapvetően kihagyhatatlan a csupa energia karakter, amit ezúttal Shiro személyében kapunk meg, de rengeteg a kérdés, ami vele kapcsolatban felötölhet bennünk, és sajnos egyre sem kapunk 100%-os választ. Ki ne felejtsem a jónak tűnő, valójában szemét, de mégis jó karaktert és az ellentetjét, aki eleinte gonosznak hiszünk, aztán az egyik legszimpatikusabb karakter lesz, no meg persze a mindent nagyon ügyesen kitervelő igazgatót sem. Egyszóval kifogyhatatlan tárház az anime a karakterek személyiségéből és rengeteg az opció, amiből választhatunk, hogy épp ki álljon a legközelebb a szívünkhöz.

 

   

 

Összegezvén, azt mondanám, hogy az animének van egy alaphangulata, ami eléggé egyedi és bizony kell hozzá egy bizonyos lelkiállapot, hogy mindenki végig tudja nézni, de, aki bírja a bizarr dolgokat és lehetősége van rá, az ki ne hagyja, mert ezzel csak akkor veszít, ha nem nézi végig. Rengeteg elvarratlan szál van a végén, de a kíváncsiaknak még mindig ott van a manga ^.^