A tavaszi szezon egyik üdvöskéjét fejeztem be a minap és most erről szeretnék írni néhány szót, ez pedig nem más, mint a Dansai Bunri no Crime Edge.
Első meg második ránézésre (főleg második ránézésre) a C3 című animét jutatta az eszembe, mert annál fordult elő, hogy a habos-babos (ott ecchi itt inkább romantikus-moe) hangulat később valami komolyabba, őrültebbe fordul át, bár az azért tény, hogy itt nem repültek úgy a végtagok, meg nem folyt annyi vér, mint abban, de tény és való, hogy hasonló volt.

Már a történet elején rájöhetünk, hogy férfi főszereplőnk, Haimura Kiri hajfétises (vagy hajvágás fétises... ez már részletkérdés), mindig van nála egy olló és minden vágya, hogy azzal ártatlan lányok hosszú, ápolt haját levágja, így keveredik el egy erdőben lévő ódon házhoz, amiről kísértethistóriák terjengenek. Kísértethistóriák egy lányról, akinek földig ér a haja... Kiri úgy dönt, hogy látogatást tesz ennél a háznál, bár azt talán nem várja el, hogy lássa is ezt a hosszúhajú kísértetet, mégis "belefut". Pár történés után kiderül, hogy a lány, Iwai (a vezetéknevét lehetetlenség megjegyezni és leírni is, így azt most kihagyom) haját egy átok miatt nem lehet levágni. Kiri ugyan próbálkozik, de neki sem megy, ennek ellenére rendszeresen látogatni kezdi a leányzót. Egyik nap két másik lány is felbukkan, akik kicsit sem keltenek jó benyomást, főleg miután az "idősebbik" bántja Iwai-t. Mikor Kiri zaklatottan hazaér a nagyapja elejt egy-két információt, amik segítségével a fiú kinyomozza, hogy az egyik őse mindenidők legkegyetlenebb gyilkosa volt, aki 200 embert darabolt fel az ollójával, azzal az ollóval, ami Kiri birtokában van. Mint kiderül több ilyen Holmi is van, a  régi sorozatgyilkosok fegyvereit többen is megörökölték az őseiktől és ezek leküzdhetetlen gyilkos vágyat keltenek a használóikban, és ez a gyilkos vágy többnyire a Hajkirálynő (Iwai) ellen irányul, hogy a meggyilkolásával teljesülhessen egy kívánságuk. Ugye nem árulok el sokat, ha azt mondom, hogy miután ez kiderül Kiri hű védelmezője lesz a királynőnknek?

Bár a hangulat nem annyira elborult néhol, amennyire a fentebb említett műben, de azért itt is megtalálható az, aminek jelen kell lennie, gondolok itt például Byouinzaka Yamane-ra, akiről lerítt, hogy nincs vele minden rendben, a könnyed, slice of life animébe is beleillő pillanatokről többnyire Iwai-chan gondoskodott, a romantikus jeleneteket ő és Kiri hozták el, de a perverzió is fel-felbukkant a perverz, lolimániás professzor személyében, egyszóval a műfajok parádés táncot járva váltogatták egymást, a könnyed részektől felsóhajthattunk, hogy aztán egy határozott mozdulattal elfújják ezt és azon kapjuk magunkat, hogy a főszereplőink testi épségéért aggódhatunk.
Annak ellenére, hogy nem sok ellenség bukkant fel a 12 rész alatt (tekintve, hogy mindeggyikre szántak legalább 2 részt) mind egyedi személyiség volt, és ugyanezt el lehetett mondani az őseikről és a gyilkos holmijukról is.
Főszeplőink szépen sorjában megküzdenek azokkal, akikkel kell a gyilkosságot mégis mindig sikeresen kikerülik és inkább a meggyőzés művészetét gyakorolják, amitől természetesen az ellenség nem lesz többé ellenség... Nos, igen ez egy kicsit mesébeillő, de mégis valahogy passzol a sorozathoz, nem tudnám elképzelni, hogy Kiri vérszomjas gyilkos lenne, a végletekig elmenne. Ám pozitív dolog ebben, hogy ezt is sikerült mindig különbözően, kreatívan megoldaniuk, nem csak a rábeszélést alkalmazták.

A grafika abszolút kellemes színfoltja volt a sorozatnak, ugyanis szépen kidolgozott volt és gyönyörű, mindemelett különleges, amikor kellett, például előszeretettel alkalmazták a különleges színhasználatot a harcjelenteknél, ezzel is komolyabbá téba a hangulatot. A karakterek közelről nagyon szépen voltak megrajzolva, de távolabbról néha közel sem festettek annyira szemet kápráztatóan, ám ez a hibája a mangának is megvan, sőt mi több itt ahhoz képest, ami néha ott van, még kifejezetten szépen sikerült megoldani ezt is (a mangában néha nagyon érdekes fejeket lehet látni...).
Zenék közül az opening maradt meg, az tetszett, de az ending és a részek közbeni zenék abszolút nem hagytak semmilyen nyomot maguk után, még ha akarom, akkor sem tudom felidézni őket (még az endinget sem, pedig arra legalább egy kicsit illene emlékezni). Szinkronok tekintetében jól választottak, kellemesek és a karakterekhez illőek voltak.
Ha a karaktereket kell gorcső alá vennem, akkor azt kell mondanom, hogy voltak olyanok, akiket kellően megkedveltem, voltak, akiket megutáltam amennyire kellett és voltak, akik teljesen hidegen hagytak. Kiri és Iwai aranyosak voltak együtt, Yamane is a kellemesebb karakterek közé tartozott a végére, de olyat nem tudok kiemelni, aki a kedvencemmé vált volna a sorozatból.

Legnagyobb meglepetést az anime folyamán az okozta, hogy Kiri és Iwai kapcsolata ténylegesen halad előre, ami sajnos a mai animéknél nem megszokott dolog. Tisztán látszik, hogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, majd a végefelé járni is kezdenek. Örültem neki, hogy ez a kapcsolat nem csak lóg a levegőben, hanem halad is valamerre.
A történet vége is kellően jó lett volna, ha egy 13 rész helyett 12 részesre csinálják, vagy jobban elosztják a történéseket, ugyanis a megszokott sablon szerint az utolsó részben van a történet csúcspontja és lezárása és a végén van a levezető, ám a mostani esetben szinte az egyész rész inkább levezetőnek felelt meg, ami végtelenül elnyújtott jeleneteket eredményezett, gondolok itt elsősorban a fürdős jelenetre, ami annyira untatott, hogy már az áttekerésén gondolkoztam.
Ezt leszámítva azonban egy kellemes, akcióval és romantikával teletűzdelt érdekes történetet nézhettem végig, ami megérte a rászánt időt. Összességében nálam kiérdemelte a 10/8 pontot és lehet, hogy előveszem még, de erre nem mostanság fog sor kerülni, viszont mindenkinek, aki fontolgatja a megtekintését csak ajánlani tudom.

Ezúttal csak egy aprócska, egy részes Ova véleményezésével készültem, ezért elég rövidbe kis bejegyzés lesz ez.
Shounen ai... hm, hát nem mostanság volt, hogy utoljára ebben a témában nézelődtem (legutóbb három hónapja, de az a Sekaiichi Hatsukoi újranézése volt, szóval az most nem számít) valami új után. Már egy ideje kiszúrtam AA-n a főképét, de mikor ma felkerült hozzá az ismertető is végleg eldöntetett, hogy ezt muszáj megnéznem. Egy kis felirat vadászat után egyből betettem és mondhatni, hogy 29 percnyi tündéri kis csodában volt részem.

Shima Kawauchi szeretne mindig jó fiúnak tűnni, de a látszat fenntartásának érdekében mindenkitől elhatárolódik. Az anime elején a nagyapja, aki a szülei válása óta nevete meghal, ami ha lehet mégjobban megtöri a fiút. A nagyapja hamvaival a tengerhez megy, de véletlenül belejti a vízbe a dobozt, meggondolatlanul utána ugrik, de kishíján megfullad, ugyanis nem tud úszni. Egy szőke hajú férfisellő menti meg, aki mikor megtudja, hogy Shima mennyire magányos úgy dönt, hogy vele marad. Mivel nincs neve, így Shima az Isaki nevet adja, egy halfajta nevét, ami éppen otthon van a hűtőben. Ugyan időbe telik mire megszokják egymást, de lassacskán kezdenek az érzelmek is kialakulni közöttük. Egy nap, mikor úgymond halászni mennek kiderül, hogy Shima miért olyan magányos és Isaki ráveszi, hogy nyugodtan mutassa meg másoknak is az igazi énjét, mert azt is mindenki szeretni fogja. Shima megfogadja a tanácsot, de ezzel együtt közbejön a probléma, amivel nem számoltak, ugyanis ha Shima a barátaival van, akkor sokkal kevesebbet lehet Isaki-val, ami miatt felmerül a sellőben a gondolat, hogy a fiúnak talán már nincs szüksége rá...

Oda vagyok minden különleges grafikájú és/vagy rajzolású műért, legyen szó animéről, mangáról vagy egy képről. Ezt a rajongásomat elégetette ki az Ova minden egyes másodperce. Színes, egyszerű és mégis részletgazdag a látványvilága, bennem végig azt az érzést keltette, hogy egy álomszép mese történesei peregnek le a szemem előtt.
Maga a shounen ai műfaj elég kettős, ugyanis vagy rendesen bemutatják a két férfi között kibontakozó szerelmet, vagy csak elbújtatják a háttérben a történet egy aprócska sejtető szálaként. Én a másodikat vártam ennél a műnél, mert nagyon sokszor ez bukkan fel, de helyette az első eshetőséget kaptam, aminek őszintén örültem. Nem csak sejtették, hanem meg is mutatták, amit végig vártunk és ezzel sikerült a kedvemceim közé belopnia magát ^^

A romantikus jelenet a végéről: katt

Most nem egy frissen írt véleményt, "kritikát" hozok el nektek, hanem egy olyat, amit közel egy évvel ezelőtt vetettem papírra/monitorra. Számomra elég fontos anime, mert többször is előkerült már nálam és többszöri végignézésre ítéltetett (ennyiszer eddig talán csak a High school of the Dead című művet néztem meg).
Ezt az animét sem mostanában láttam, viszont azon kevesek közé tartozik, amit együltő helyemben, szünet nélkül végig tudtam nézni. Hogy mi volt az, ami ennyire lekötött / elvarázsolt benne? Ez az a kérdés, amire én sem tudnék egyből felelni, de leírom vele kapcsolatban az érzéseimet és csak remélni tudom, hogy a válasz valahol ott rejtőzik majd benne.

   

Valószínűleg lenne a történetben ráció akkor is, ha a Deadman Wonderland nyilvános részén maradna és pontokat gyűjtögetne, de a szórakoztatóipari részébe épphogy csak bepillantást nyerhetünk pár résszel később már fel is fedezhettük Ganta különleges, vér irányító képességét, aminek köszönhetően átszállítják egy csak kevesek számára nyilvános helyre, és a történet csak innen indul be igazán.

Érdekes csaták, kellő dráma és akció, na meg rengeteg vér, tekintettel arra, hogy ez nagyon fontos eleme a sztorinak ezt nyújtja nekünk a Deadman Wonderland, és ezeket a momentumokat kellően alá is támasztja a szép, különleges, egyszerű, de mégis kidolgozott grafika, (még a cenzúra ellenére is) ami miatt leborulok a stúdiók előtt.

 

   

 

Az Opening animáció tekintetében (és ha jól emlékszem, akkor szöveg tekintetében is) tökéletesen visszaadja az anime hangulatát és egy kicsit fel is készít a képkockákra, amiket utána fogunk látni. Az endingre, viszont nem emlékszem, ennek két oka lehet, vagy a memóriám borzasztó rossz, vagy annyira nem volt jelentős, hogy az emlékeimben maradjon, csak annyit tudok vele kapcsolatban, hogy mindig bántam, amikor felhangzott, mert az a rész végét jelentette.

Karakterek tekintetében azt merném kijelenteni biztosra, hogy egy-két kivételtől eltekintve mind őrültek, de rá kell jönnöm, hogy ez nem teljesen igaz így, ugyanis vannak, akik tényleg elég őrültre sikeredtek, de elég sok normális karaktert fel lehet sorolni. Ganta elég tesze-tosza, ami egy kicsit bosszantónak hatott, de ha belegondolunk a helyzetébe, rájövünk, nem biztos, hogy talpraesetebben tudnánk viselkedni. Alapvetően kihagyhatatlan a csupa energia karakter, amit ezúttal Shiro személyében kapunk meg, de rengeteg a kérdés, ami vele kapcsolatban felötölhet bennünk, és sajnos egyre sem kapunk 100%-os választ. Ki ne felejtsem a jónak tűnő, valójában szemét, de mégis jó karaktert és az ellentetjét, aki eleinte gonosznak hiszünk, aztán az egyik legszimpatikusabb karakter lesz, no meg persze a mindent nagyon ügyesen kitervelő igazgatót sem. Egyszóval kifogyhatatlan tárház az anime a karakterek személyiségéből és rengeteg az opció, amiből választhatunk, hogy épp ki álljon a legközelebb a szívünkhöz.

 

   

 

Összegezvén, azt mondanám, hogy az animének van egy alaphangulata, ami eléggé egyedi és bizony kell hozzá egy bizonyos lelkiállapot, hogy mindenki végig tudja nézni, de, aki bírja a bizarr dolgokat és lehetősége van rá, az ki ne hagyja, mert ezzel csak akkor veszít, ha nem nézi végig. Rengeteg elvarratlan szál van a végén, de a kíváncsiaknak még mindig ott van a manga ^.^

Mivel a mai napon mondhatni, hogy útjára indult a nyári anime szezon én is leültem és átnéztem, hogy mi az, ami érdekel. Elég erős felhozatalt kapunk most szerintem, így bőven lettek olyanok, amikbe mindenképp belenézek, persze várhatóan ennél sokkalta többet kezdek majd el, csak azért, hogy aztán több nagy adagban (miután kijött az utolsó rész is) nézzem meg, ugyanis sajnos mindig ez a sorsuk a szezonos animéknek. Azt hiszem elég hazárdjátéknak számít szezonosok közül kiválasztani azt, amit nézni akar az ember, mert míg egy "régebbi" mű mellett hagyatkozhat az ismertetőre és más emberek véleményére, addig a jelenleg futóknák sosem lehet tudni, hogy mit hoznak ki belőle. Épp ezért szetem és várom annyira mindig az új szezont, mindig annyi lehetőség van benne :)
Nah, de nézzük csak, hogy engem első ránézésre (szó szerint ugyanis ilyenkor legtöbbször kép alapján választok) mik azok, amik a legjobban megfogtak, természetesen idővel pár szóban megírom majd, hogy melyik volt kellemes meglepetés és melyik csalódás ^^

A nyári szezon animéi összegyűjtve fordítókkal együtt: Animeaddicts

Első bejegyzésem témájának a pár perce befejezett K (vagy bővebben K Project) című animét választottam. Nem fogom hazudni, elég vegyes érzésekkel zártam be az ablakot és nyitottam meg ezt (nah jó, nem beszélek félre, nem vegyes érzésekkel, hanem tömény dühvel...). Nah, de haladjunk szép sorjában a dolgokkal ^^
A K project történéseit minden érdeklődő elolvashatja novel, ileltve megtekintheti anime és manga formában is, de ezúttal mégsem beszélhetünk manga adaptációról, ugyanis, bár az egyik mangája (a K: Memory of Red) pár hónappal az anime kiadása előtt látta meg a napvilágot, nem hiszem, hogy ilyen kis múlttal animealapnak tekinthető. Az anime kezdése után egy hónappal útjára indítottak egy másik mangát is, amiben a kóborló kutya (milyen meglepő, hogy a kötet címe: A kóborló kutya története...), Yatogami Kuro szemszögéből nézhetünk meg ezt-azt. Idővel három light novelt is a nyakunkba varrtak (bár lehet, hogy az egyik még nem jelent meg, a megjelenési dátumáról nem találtam pontosabb információt), amik egy-egy oldalt mutatnak be a három közül: a vöröset, a kéket, és a fekete-fehéret.
Ennyi elég is bevezetőnek, ideje, hogy belecsapjunk a lecsóba... vagy inkább szedjük ízekre...

Fogjuk rá főszereplőnk nem más, mint Isana Yashiro, akit bár megkapó viselkedése és komolytalansága miatt mindenki szeret az iskolában, vannak akik csúnya gyilkosnak tartanak és vadásznak is rá. Shiro-kununk elkövetett egy hatalmas hibát, mégpedig, hogy megölte a vörös király egyik alattvalóját, és annak ellenére, hogy váltig állítja, ártatlan, mégis csapatostul kezdenek rá vadászni, ugyanis az áldozat videóra vette... kétség sem férhet hozzá, hogy Ő tette... vagy mégis van okunk kételkedni? Még szép, hogy van, hisz nagy barna szemeivel és gyermetegen ártatlan viselkedésével hamar belopja magát a nézők szívébe, ergó eszünkbe sem jut, hogy bárárnybőrbe bújt farkas is lehet... nem, biztos az ikertestvére az... vagy valami hasonló.
Mikor a kedvenc kóbor kutyánk is felbukkan, hogy levadássza a megvádolt Shiro-kunt méltán gondolhatjuk, hogy főhősünknek reszltek, kalap-kabát, vége a történésnek, azonban azért Shiro-t sem ejtették a fejére, kellően jól ért a menekülés művészetéhez, ám ha Kuro-kun szagot fog, lehetetlenség lerázni, így hamar megtalálja, amikor egy pucér leányzóvá változott macska siet főhősünk segítségére, kellően túljárva kiskutyánk eszén. Kellő furfanggal, egy rakat ártatlan aranyossággal meg pucérsággal össze is békítettük a feketét és a fehéret (Kuro-t és Shiro-t), így egy ellenség kilőve, maradt úgy kb. 200 helyette.

Annak is oka van, hogy Shiro-t csak fogjuk rá főszereplőnek hívtam, ugyanis annak ellenére, hogy ezt ő az első részben az orrunkra köti a szerkesztők mégis minduntalan bemutatják a másik két szerepet játszó oldalt is, a kékekét és a vörösekét, hogy ezzel ránthassák le a leplet okokról, előzményekről, személyekről és személyiségekről. Mindent összevetve azt kell mondanom, hogy jól is csinálják, mert az anime történései megállíthatlanul haladnak előre, mégsem marad el egy kérdésre sem a válasz megadása, miközben újra és újra sejtetik, hogy ki vagy mi állhat a gyilkosság és talán egy sokkalta nagyobb dolognak is a hátterében.
Néhány kisebb-nagyobb falatban megismerhetjük a 7 király, a 7 szín világát, ugyanakkor a királyok bemutatására nem fektettek túl sok hangsúlyt. Kettőt kellően kiemeltek, egyet meg-meg említettek, egyet a háttérben elbújtattak és egyet kergettek... Ez összesen öt, ami ugyan a héthez képest nem rossz arány, de mégsem érzem úgy, hogy túlzottan megismertem volna ezt a rendszert. A képünkbe tolják a HOMRA-t (vörösek) és a SCEPTER4-et (kéket), ezekről meg is tudunk egy s mást, például, hogy míg a kékeknél katonás rend uralkodik, addig nekem a Homráról egyfajta családias hangulat jutott az eszembe. Mindkét szervezet tagjai legjobbnak tartják a saját királyukat, de Suou Mikoto oldaláról efelől nekem ellenérzéseim vannak. 
Végig az volt az érzésem, hogy a készítők a Homra-t akarták egy kicsivel jobb színben feltűntetni, mégis számomra a scepter4 volt a maga mógján a meggyőző. Eleinte a kék király sem volt a szívem csücske ez a részek folyamán mégis változásnak indult és így a végére kijelenthetem, hogy ő tényleg jó királya az embereinek.

Számomra egy erős kilencessel indított, amit többnyire sikerült is szinten tartani a részek folyamán, hogy aztán az utolsó részben a végével agyoncsapja az egészet és hét pontosra redukálja magát.
Azt tudom, hogy manapság nem divat befejezni az animéket, sőt lassacskán elítélendő bűnnek számít, meg néhányan azt is mondhatják, hogy ez le lett zárva, de nekem nem olyan érzésem volt, [SPOILER VESZÉLY] sőt meglehetősen felbosszantott, ugyanis akárhonnan is nézzük a főszereplővel semilyen körülmények között sem illdomos végezni, az meg, hogy négy királyből a végén csak egy marad, mélységesen felháborított... [SPOILER VESZÉLY VÉGE]
Előnyének számít elsősorban a szemetkápráztatóan gyönyörű grafika, amibe ha akarok sem tudok belekötni, illetve a szerethető karakterbrigád. Kevés olyan anime van, ami elmondhatja magáról, hogy ennyi szereplőt (köztük a "főszereplőt", ami még rittkább) a szívembe zártam. Természetesen az opening/ending páros mellett sem mehetünk el szó nélkül, ugyanis mindkettő kellőképpen tetszett, sőt mi több, az opening kedvencemmé is vált.
Hátrányként két dolgot tudok felhozni, mindkettőről beszéltem már, az egyik a világ kidolgozatlansága, nem tudtam időben elhelyezni, valószínűleg a jövő, de nem hiszem, hogy olyan távoli, de a mágia jelen van a királyokkal együtt, így nagy valószínűséggel alternatívról beszélünk, de ez számomra nem derült ki teljesen tisztán, és kidolgozatlannak hatott. A másik a pocsék befejezés, ezt fent részleteztem, itt nem fogom.
Összességében, bár nálam agyoncsapták és valószínűleg a tájára sem megyek többet (csak ha kijött a mozifilm, mert annál egy rendes lezárásban reménykedek) mégis ajánlani merem sokaknak, mert érdekes történetet kapunk, olyan grafikával, ami már önmagában is megéri, illetve ha van olyan, aki nem vár el sokat a végétől, annak mondhatni kötelező darab :)

Üdvözöllek!
Úgy döntöttem, hogy ezennel megnyitom a lapomat, az Anime-Central.gp-t, ahol az animékkel kapcsolatos élményeimet és egy-egy anime befejezése után megfogalmazodott véleményeimet fogom megírni (de ezt már oldal a legfelső modulban is megénekeltem), de természetesen, esetenként híreket és szezononként azokat is megosztom veletek, hogy miket néztem ki, illetve első részek után mi a véleményem egy-egy műről. Hogy konkrétan mi a célom az oldallal, azt nem tudnám megmondani, nyílván nem sok ember fog érdekelni pont az én véleményem, de sokszor szeretem leírni, hogy mit gondolok, de a legismertebb oldal (Animeaddicts) koment részlegébe nem szeretek regényeket írni, oda inkább csak pár szóban, mondatban fogalmazom meg a véleményemet, a regényt meghagyom ide ^^
Nyitó designek egy sötét, mégis színes és legfőbbképp egyszerű kinézetet hoztam össze, amihez a K animéből összevadászgatott animációk adják a képes néznivalót. Tartalom még egyelőre nincs, de még a mai nap folyamán jövök egy "kritikával" :)
Örülök, hogy benéztél és kellemes böngészést :3
Rose